...vagy áldott és átkozott, mert sötét fényt hoztál az életembe.

       Egyedüli nézőként ülhettem színháztermedben, te pedig egyedüli színészként produkáltad magad, csak nekem.

       Ragyogó előadás volt! Igazán! Kiváló színésztől, kiváló alakítás. Fény, pompa, vakító csillogás. Azonban hirtelen a függöny legördült, én pedig ottragadtam az üres széksorok közt, várva a folytatást.

       És azóta is ott ülök. Üveges tekintettel, egyre üresebb lélekkel és szívvel ülök a nézőtéren, egyedül, a hideg, süket sötétben, és várom a csodát ami egyre késik.

                             Fekete varjú mondja: KÁR!               

                             Óh be kár, Óh be kár. Itt a vége, szállj madár, szállj el már!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.